zománcművész


Magam adom - rendhagyó életrajz-szerűség

Talán tizenegy-két éves lehettem, amikor eldőlt a kérdés: vagy író, vagy festő leszek! Ennek oka, hogy két kiváló pedagógus és ember megszerettette velem mindkettőt és egyaránt biztattak, terelgettek e két művészeti ág felé. Csakhogy nem vettek figyelembe, hogy koromhoz képest nagyon is a földön jártam már akkor is, így meghallgattam a felnőttek véleményét. Legtöbbjük szerint művészet ide, tehetség oda, de azért az embernek kell, hogy legyen egy "tisztességes" szakmája!

Vagy lennék tanár és oktatnám azt, amit művelni szeretek inkább? No nem! Erre sohasem volt meg bennem az az elhivatottság, amit mástól is elvárnék, ha ezt a hivatást választja. 

Röviden így lettem közgazdász! Röviden. És csak végzettségemet tekintve. Mert a jószerencse úgy hozta, hogy akkortájt lehetőséget kaptam egy (akkor és ott az egyetlen) magyar nyelvű hetilapban dolgozni. És ezzel eldőlt a dolog. Mármint, hogy írás!

És írtam, sokat és sokfélét, újságnak és televíziónak, kedvemre valót és sajnos olyat is, amit megélhetési újságírásnak neveznék, bár nem mindig lehetett belőle így sem megélni.

Sok minden történt térben és időben, mikor is visszajött a másik első szerelem, a képzőművészet. Édesanyám mellett megtanultam a tűzzománc technikát. És megszerettem. Ez a szerelem azonban más volt, mint az írás iránt érzett rajongás. Ez inkább egy olyan második nagy találkozás, ami talán csendesebb, mint az első, de sokkal nagyobb nyugalmat ad.

 

Képzőművészként ismét rájöttem arra, egy valami biztosan kell ahhoz hogy az embernek kedve legyen alkotni: közönség. Ezért megköszönöm most Neked, kedves alkalmi, vagy állandó olvasóm, látogatóm, kedvelőm, vagy vásárlóm, hogy volt kedved, türelmed ehhez a vallomásos-magyarázkodós íráshoz, és végigolvastad. Remélem továbbra is megtisztelsz!


Zománcok vörös rézen



Újdonságok-tavaszra hangolódva, csipkében megálmodva

"Az utca, amelyben laktunk, igen furcsán alakult. A városon keresztülhaladó főútról indult a Kertváros felé. Aztán egyszerre vége szakadt. Van ilyen. De ez az utca folytatódott, csak kicsit arrébb, egy girbe-gurba közön át, amin csak gyalog lehetett közlekedni. ... 

 

Mindenesetre mi gyerekek csöppet sem bántuk! Mert így biztonságos volt a zsákutca és napestig kint játszhattunk különösebb felügyelet nélkül.

A nyár akkoriban valahogy sokkal hosszabbnak és jóval kellemesebbnek tűnt, mint most...

Manapság szinte elképzelhetetlen az a biztonság, ami lehetővé tette, hogy szüleink nyugodtan elengedjenek bennünket néhány háztömbnyire, utcányira. És csak annyit kérdeztek, kivel megyünk? A többiekkel-volt a válasz. Tudták, ebédre hazahúz a hasunk, estefelé meg a békés családi hangulat, a közös tévézés, a jó beszélgetések miatt jövünk meg, többé-kevésbé időben. És nagyjából épségben, a kisebb horzsolásoktól és a nagyobb "szívfájdalmaktól" eltekintve." (Részlet a blogomból)

Válogatás a munkáim közül

2006-ban ismerkedtem meg a zománcozás különös technikájával és még mindig ismerkedünk. Ezen az oldalon szeretném megmutatni, mennyire jutottunk egymással. Válogatásaim esetlegesek, de lesznek tematikusak is. Elsőre néhány kedvenc.


A téma

Azaz, hogy mit akarok mondani, rajzolni, zománcozni éppen? Ha adott a feladat, akkor sem könnyű, de szabadon választani a legnehezebb. Mert nincs kapaszkodó, kiindulópont, viszont van felelősség, hogy mást is érdekel majd, vagy csak nekem tetszik? Vagy nekem se, mire elkészül. Ilyenkor hangulatba kell kerülni. Ez nem feltétlenül egy amolyan hallucinációkkal teli delíriumos állapot, amikor megszáll az ihlet. Jómagam ilyenbe még nem kerültem, de meg is vagyok nélküle. Sokkal inkább valami töredék: egy emlék, egy zene, egy történet, ami megragad, vagy egy érzés, ami hatalmába kerít.

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Fotóm és mottóm

Kerek szemekkel,

Gyerekszemekkel

Ámulni még, mint valaha,

Ha még lehetne,

Be jót tehetne

Szememmel egy vidám csoda.

Tóth Árpád


Rólam

Nem terveztem hosszabb bemutatkozó szöveget. Mivel a festés mellett az írás is nagyon fontos számomra, egy ideje élek a technika adta lehetőségekkel és kiírom magamból azt, ami kikívánkozik. Ha szeretné, ezen a címen beleolvashat a "titkos" naplómba: feherkorneliaart.blogspot.com


Elérhető vagyok

Több féleképpen is.

E-mail:nellyfeher@gmail.com

Facebook: Fehér Kornélia tűzzománc munkái

Telefon: +36-30-9989-680

 

Ha tetszenek a munkáim, esetleg vásárolni is szeretnének, kérem keressenek a fenti elérhetőségek valamelyikén! Természetesen annak is öülnék, ha véleményüket bármilyen más módon adják tudtomra: lehet "lájkolni", megírni, megosztani....


"Valójában mit akart ábrázolni a képpel?"

Gyakran teszik fel a kérdést, különösen akkor, ha a dolog, amit látnak, nem teljesen egyértelmű, mint amilyen például egy virágcsendélet. És ilyenkor sokszor vagyok bajban. Mert vagy nincs különösebben mély mondanivaló, csupán azt a vidám, esetenként szomorú érzést kellene árasztania, amit akkor éltem meg, amikor készült és amit a színekkel néha könnyebb kifejezni, mint szavakkal. Vagy van mondanivaló is, de nem mindig sikerül elmesélni, mert ahhoz meg nagyon szubjektív. Ilyenkor rendszerint jön a hümmögés és az illető keres valami egyértelműbbet. Mondjuk egy virágcsendéletet.


Belső terek

Rajongok az építészetért, legyen az mai, vagy több száz éves. Ha csak tehetem, belülről is megnézem, ha meg nem, elképzelem magamnak! A lényeg, hogy megérintse a lelkem. 


Kék és kopottas

A házat egy Balaton-felvidéki kis faluban fedeztem fel. Elsőre a különösen szép, bár nagyon rozsdás kovácsoltvas kerítésre figyeltem fel. Különböző hosszúságú lándzsák, követhetetlen összevisszaságba rendezve. Nem voltak szimmetrikusak a jellegzetes csigaforma végződések sem. Egyik gömbölyödött, a másik oválisra sikerült. Még az ívek is megtörtek itt-ott, mintha egy kovácsinas első munkája lenne! 

Ahol már megette az enyészet az eredetit, közönséges drótkerítéssel pótolták. ! A ház elhagyatott volt. Talán évtizedek óta nem lakott ott senki. A boldog békeidőkben egy család nyári otthona lehetett akik a legtöbb időt a fafarágásos teraszon tölthették. Gazdag reggeliket látok, habos kávéval és frissen sült kiflivel, amit a gyerekek türelmetlenül ülnek végig, hisz előttük egy újabb kalandos nap! Látom, ahogy a család női tagjai-több generáció együtt - az ebédhez fognak, rögtön az asztal leszedése után. Mert akkor nem a gyors ételek korát élték! Mindennek megadták a módját! A tyúkleves órákon át gyöngyözött a tűzhelyen, a végén aznap gyúrt metélt került bele. És sütemény is várta a kalandból hazatérőket. Mindeközben a családfő elolvasta az újságot, hangosan kommentálva egy-egy hírt. Nem várt rá választ, inkább csak úgy magának mondta. Aztán komótosan átöltözött és le-, vagy felsétált a faluba. Talán megállt ezzel-azzal, megbeszélték a híreket.

Ebédre mindenki otthon volt. Délután szundítottak kicsit, ki a verandán, ki a kert árnyékában egy fonott karosszékben. Naplemente után az ablakon meleg sárga fény szűrődött ki, az otthon melege. És a kékek kopott szépsége.


Tavasz-várók

Fényfüggő vagyok. Szeretem, ha eláraszt, ha előbukkan, vagy csak úgy sejlik valahonnan. Néha csak úgy meglep, nem is számítok szépségére. Ha tehetem, igyekszem elkapni azt a tökéletes pillanatot, fényképbe, majd később zománcba zárni, hogy bármikor újra felidézhessem. 


Tihanyi visszhang

Szeretem a Balatont. Opálosan változó színét, aranyló csillogását a napsütésben, vagy a kora reggeli párába burkolózó misztikus tájat. Szeretem a Balaton-felvidék békés lankáit, a megbúvó falvakat, az ősi tűzhányók maradványait. De legjobban Tihanyt szeretem. 


Előző élet

Tizenkilenc évesen voltam először Afrikába. Már a szagok ismerősnek tűntek! A taxi, amelyben elviselhetetlen hangerővel szólt az arab sláger, rohant a sötét éjszakába és egyszer csak nappali világosság lett! Ramadan lévén, éjjel dolgoztak, reflektorfénynél. Építették a házat, sütötték a kenyeret, főtt az étel, kinyitottak a boltok is. És a kép ismerős volt: a sok ember, ahogy tessék lássék végzi a dolgát, elhasznált pamutruhájukat fújta az afrikai szél és ott is szólt a zene. Egy másik sikerszám... 

Olyan volt, mint ha már jártam volna itt! A perzselő napfényt nem éreztem kellemetlennek, a hófehér épületek egyszerűsége otthonosnak tűnt. A város kihalt volt, a vallási ünnep miatt, de így még inkább filmszerűvé vált az egész!  Mint egy díszlet, amibe belesétáltam, de a forgatókönyvet már korábban elolvastam. Nem volt idegen, csak háromdimenziós.

 


Kósza gondolatok

Rekkenő hőségben szeretem hosszasan nézni a körülöttem lévő dolgokat, legyenek azok tárgyak, vagy a természet kisebb-nagyobb csodái. Néhány valamit-szedegető madár a forró fű között, a levelek árnyjátéka a farakáson vagy a folyondár ágainak kibogozhatatlan kacskaringója. Világmegváltó, korszakalkotó gondolatok nem születnek ilyenkor. De a felforrósodott levegővel, mint fura, láthatatlan délibábok, képek jelennek meg előttem a múltból és velük visszarepülök a gyerekkorba, ahol a hétköznapi dolgok is csodákká váltak egy-egy távoli, meleg, nyári napon.

Más technikák


Akril festményeim

Szeretem a változatosságot. Például a zománcozás mellett más technikákat kipróbálni. Az akril festészet lett a kedvenc.  


Szabadka

Születetési hely: Subotica/Szabadka. Ez áll a személyes okmányaimban. Mintegy eldöntendő, kinek, hogy tetszik. Nekem mindkét nyelven ugyanazt jelenti: a szülővárosom. Mennyi mindent takar ez a szó: a hely ahol születtem. A város, ahol a szüleimmel élhettem. Első emlékeim, legszebb éveim, minden kezdet az álmos alföldi határvároshoz köt. Éltem benne és három évtized alatt megéltem mindazt, ami egy életre szóló útravalót adott: csalódást és fájdalmat is, de leginkább boldogságot, szerelmet és szeretetet.

Az elválás kényszerű volt és nagyon nehéz. De semmiképp sem végleges. A gyökerek túlságosan mélyre nyúltak, túl vaskosak és ellenállnak minden külső hatásnak. A „szülőhaza” az „ott” van, nem lehet máshol. Persze, mint barátaim közül oly sokaknak, „itt” az itthon és oda „megyek haza”. Egy ideig csak ritkán és bánom, hogy ma már nevetségesnek tűnő okok miatt kimaradtak együttlétek, elmaradtak beszélgetések.

Ma már tudom: vannak dolgok, amikre csak egyszer ad lehetőséget a sors. Ha elszalasztod az alkalmat, nincs mód az ismétlésre. Elszállt, elveszett és soha többé nem tér vissza. A döntés, vagy a halogatás véglegessé válik.

 

Subotica/Szabadka. Ez a kettősség a város legfőbb jellemzője. Nemzetek és nemzetiségek, korosztályok, mentalitások és szokások már-már egzotikus keveréke. Az álmos és dolgos nappalokat mozgalmas éjszakák követték. A társaságok, a helyek, a megszokott és még a felfedezése váró kávéházak. Valami állandó vibráló várakozás a levegőben, ami arra ösztönöz, hogy ezen az estén biztosan érdemes fennmaradni, akár hajnalig. És ha mégsem történik „semmi”, hát majd holnap!


Székek

Van, amikor a téma egyszerűsége ragad meg. Mint például ezek a székek. 


Lányok, cicák

Ismét zománcok...


Csipkecsodák

Az ún. csipke technikát édesanyámtól, mesteremtől örököltem. A felhasznált csipkéket nagyanyámtól, dédanyámtól. Itt most életfák formájában születnek újra.


Téli álmodozás

Kedvenc színem a kék és annak minden árnyalata. Témáimra jellemző a mese-szerűség. A kettő együtt szerintem olyan, mint egy pasztell színű álom a téli éjszakában.


Pillangó-hatás

Mindig elbűvölt a légies szépségük, akár a csipkék az égben! Nálam vaslemezen, 850 fokos izzásban alakulnak át az örökkévalóságnak.


Egy szebb világról álmodom

És ezeket az álmokat igyekszem képbe önteni, hátha megelevenednek. Így születtek a csipke-falvak, városok.


Csak vidáman!

Vallom, hogy a jókedv a legfontosabb! A vidám színek, a szépség ésa szeretet. Bármiféle.


Szép lányok

Nővé válni nem idő, vagy tanulás kérdése, hisz van, aki már négy évesen is éppoly nőies, mint egy díva! Persze másként. De érzi, hogy különleges és ha  később azt is megtanulja, hogy ettől nem különb csak más, akkor ez az Isten adta adottsága megszépítheti egész életét. És másokét is...

 

 


Havas tájon

Szeretem a telet. A mindent tisztára festő havat, a sejtelmes árnyékokat és a jó meleg szobát! 


Magyarázkodás

Tudom, hogy vannak ettől sokkal szebb, jobb, azaz, profi weboldalak. Nekem ez az első, amit én készítettem. Igaz, egy kifestőkönyv egyszerűségű feladat volt! De az enyém, még, ha kicsit "sárga és savanyú" is! Azt viszont ígérem, hogy ez legalább változatos és friss lesz! Kérdéseikkel keressenek bátran a korábban leírt módon!